Sajgó Szabolcs SJ beszámolója az európai JRS vezetőinek találkozójáról

Virágvasárnap előtti héten 19 országból 31 ember jött össze Belgrádban, hogy közös kérdésekről beszéljen és a szolgálatuk tapasztalatait megossza egymással. A résztvevők bemutatkozását és tevékenységük rövid összefoglalását követték a találkozó nagyobb témái: önkéntes programok, gyermekvédelem, menedékkérők újraelosztása, magán és közösségi szponzoráció. Sokat időztünk annak kérdésével, hogy milyen legyen a Jezsuita Menekültszolgálat kapcsolata az Európa Parlament menekült és migránspolitikájával. Sok egyházi szervezet már elkötelezte magát magán szponzoráció tekintetében. Ennek a modellnek a lehetőségei és korlátai nagy figyelmet kaptak.

A menedékkérők újraelosztásával kapcsolatban sok szó esett a szabad helyválasztás (free choice) és a kényszerítés (coercion) különféle formáiról, továbbá a méltányos és működőképes újraelosztás lehetőségeiről, a menekültek fogadásának az emberi méltóságot kellően figyelembe vevő körülményeiről, és az őket védő struktúrális mechanizmusokról.

Néhány információ betekintésül az egyes menekültszolgálatok életébe a teljesség igénye nélkül. Portugáliában a JRS erősen együttműködik a kormánnyal a török és az egyiptomi menekültek szolgálatában. Máltán nagy energiát fektetnek a menekült nőkkel való külön foglalkozásra is. Olaszországban az együttélés kérdései és megvalósítása jelent nagy kihívást. Szerbiában a menekült státuszt kapottak 9 hónap után dolgozhatnak, de ehhez külön képezni kell őket. Belgrádban van az ország egyetlen menekült kiskorúakat befogadó háza, amit a JRS irányít. Fájdalmas, megválaszolatlan kérdés, hogy körülbelül 4.000 ember (menekült és migráns) “limbóban van”, se tovább menni nem tud, se visszatérni oda, ahonnan jött. Horvátországban most nyitnak új házat a menekültek részére. Évente 500-900 között regisztrálnak új menekültet, akik közül hamarosan talán már 50 sincs az országban. Koszovóban a JRS segít az országnak kiépíteni a menekülteket megfelelően kezelő rendszert. Romániában új épülete van a JRS-nek Bukarestben, elsősorban a lakosság érzékenyítését igyekeznek szolgálni a menekültekkel kapcsolatban. Ausztriában egy új szót termett a helyzet: “locugee” (local + refugee people). Ez jelzi az egyik súlypontot Ausztriában: hogyan lehet integrálni az ott lévő menekülteket. Svájcban sajátos a JRS célcsoportja: egy évszázadok óta Svájcban élő cigány népcsoport felé irányul a tevékenység. A “jenisch” népességet 1973-ig nagyon keményen üldözték. A teljes integráció kedvéért a gyerekeket erőszakkal elvették a családoktól, ezért ezek a családok inkább nem járatták iskolába a gyerekeiket és a svájci lehetőségeknek megfelelően “föld alá mentek”. Minderről a külvilág általában nem sokat tud. Belgiumban kb. 40.000 menekülttel igyekszik valamit kezdeni a JRS. Az angliai szolgálat nagyon dinamikus, sokat vannak úton különféle programok helyi megvalósításáért. Görögországban külföldi jezsuiták és önkéntesek segítségével valósítanak meg helyi és európai projekteket a sok afrikai és afgán menekült felé. Nagy hangsúlyt fektetnek a menekültek és migránsok lelki és pszichés segítésére.

Természetesen adódik az egyes országok menekültszolgálatainak a különféle együttműködése. A találkozó ezzel is foglalkozott, valamint azzal, hogy mire irányuljon inkább a JRS tevékenysége a különféle lehetőségek között.

Az európai brüsszeli központ felkérésére egy profi kommunikációs csoport azon dolgozik, hogy az egyes szolgálatok adminisztrációját miként segítheti egy központi nagy adatkezelő rendszer, ami megszüntethetné a párhuzamosan végzett és ismétlődő adminisztrációs tevékenységeket. A Microsoft alapú, felhőben kezelt, egy központi adattárba sűrített adatbázis a legfrissebb kommunikációs technikák felhasználásával történik majd. Egyesek számára ez a rendszer nem csak biztonságot jelent, hanem kiszolgáltatottságot is.

A találkozón a jezsuiták és világi segítőik aránya számomra érdekes volt: a nagyobb számú és meghatározóbb világi segítők egyértelműen mutatják a tendenciát, ami más munkáinkban is történik. A sajátos jezsuita szolgálat ellátása és hatékonyabbá tétele szükségessé teszi, hogy jól képzett és spirituális szempontból megfelelően kondícionált munkatársakkal működjünk együtt. Ez tehát nem csak a rendtagok fogyatkozó létszámának a következménye. Ugyanakkor ez a helyzet annak a fontosságát is aláhúzza, hogy az ignáci lelkiség és az élő hit szempontjait reflektáltan és folyamatosan napirenden tartsuk. Érdekes volt látni, hogy mikor egy Görögországban dolgozó francia jezsuita a találkozó alatti imádságról beszélt, akkor egy angliai nő munkatárs előhúzott egy imalapot és letette a közös asztalra, vagyis a munkatársak számára a jezsuita menekültszolgálat nem egyszerűen egy NGO és nem is csak egy karitatív szervezet vagy munkahely, hanem a hitben és az ignáci lelkiséggel történő szolgálat.

Felmerült annak az igénye is, mind a jezsuita, mind a nem jezsuita munkatársak részéről, hogy legyen világos és biztos eligazítás, hogy a JRS jezsuita szempontból mit is akar megvalósítani a szolgálatban, hol vannak a prioritások. Ehhez segítség lehet, hogy a jezsuiták egymás közt ezt külön is megfontolják a megfelelő felelősségi szinteken.

Kép forrása: http://jrseurope.org