Rólunk mondták – egy ukrán nyugdíjas házaspár története

„A háború idején a feleségemmel egy kisvárosban éltünk a Harkivi területen. A háború első napjaitól kezdve városunkat állandó bombázások érték, amelyek elől egy szomszédos emeletes épület pincéjében bújtunk el. Borzasztóan emlékszem a háztól nem messze lévő 500 kilogrammos nagy erejű robbanóbombák robbanásaira, a betört ablakokra, a beszakadt tetőkre, a szétroncsolt ajtókra. Egy testvérem (láb nélkül rokkant), aki nem érte meg a 80. életévét, a saját házában égett halálra. Még csak maradványai sincsenek, és nem lehet őt azonosítani. A 97 éves anyám, aki nem élte túl a második háborút, akinek hamvai a bátyám házában vannak, mert a temető alá van aknázva, és nincs mód arra, hogy a férje, apám mellé temessék. Összetört házak a városközpontban, a robbanások által kiirtott központi park, egy 19. században épült, tönkrement iskola, egy lerombolt ortodox katedrális. A város, ahol a háború előtt mintegy 50 ezer ember élt, 80 százalékban elpusztult. Mindez még mindig a szemem előtt áll. Mi csodával határos módon még a város elfoglalása előtt felszálltunk egy evakuáló vonatra. Először Vinnitsa térségében rokonoknál kaptunk menedéket. Később Kijevbe költöztünk. Mindkettőnknek egészségügyi problémái voltak. De az állandó riadó és a robbanó rakéták miatt lehetetlen volt orvosi segítséget kapni.
Magyarországra 2023 februárjában kerültünk. A fő probléma az volt, hogy nem volt hol lakni és orvosi ellátást kapni. A segítőkész magyarok segítettek nekünk találni egy háziorvost, aki szakorvosokkal való konzultációt szervezett és kezelést írt elő. 
Nagyon szerencsések vagyunk, hogy életutunkon találkoztunk Ágotával, a JMSZ egyik szociális munkás munkatársával. Soha senki nem törődött még velünk így. Most már nincs gondunk a lakhatással. Egy festői kisvárosban élünk Budapest mellett. Itt barátokra tettünk szert.
A JMSZ segít nekünk gyógyszereket, élelmiszert vásárolni, és segített nekünk ruhát venni télire.
A feleségemet megvizsgálta egy szemész, és csináltattak neki szemüveget.
Meghívtak bennünket a karácsonyi ünnepségükre, melegséggel melegítettek és ünnepi ajándékokkal ajándékoztak meg bennünket.  Egy kérdésünket sem hagyják megválaszolatlanul, és segítettek beiratkozni magyar nyelvtanfolyamra.
A JMSZ támogatása létfontosságú számunkra.
Nem tervezzük, hogy a közeljövőben elhagyjuk Magyarországot, hiszen itt biztonságban érezzük magunkat. És nincs hová mennünk. Harminc kilométerre a városunktól harcok folynak.
De nem veszítjük el a hitünket a védőkben, és bízunk a győzelemben.”

2023. augusztusában kerültünk kapcsolatba az idős ukrán házaspárral. Segítettünk nekik Spar utalvánnyal, a hölgynek csináltattunk szemüveget, kaptak gyógyszertámogatást és ruha utalványt a Cseriti üzletbe. Lakhatási gondjaik voltak, novemberben sikerült őket elszállásolni egy Pest megyei állami finanszírozású hotelben, ahol nem kell fizetni a szállásért és a napi étkezésért. A havi gyógyszer kifizetése továbbra is gondot okozott, így decemberben bekerültek a hosszú távú programunkba, melynek keretében 6 hónapig támogatjuk a családot és kifizetjük a szükséges gyógyszereiket.