Egy délután a nyitottság jegyében

Mit csinál 6 különböző nemzetből és 7 különböző családból származó 33 menekült 14 önkéntessel a Margitszigeten? – Fociznak, frizbiznek, métáznak fogócskáznak; röviden: jól érzik magukat együtt.

2016. április 30-án, ahogyan a legtöbb tavaszi napon, amikor jó az idő, rengeteg külföldi volt a Margitszigeten. Ezúttal azonban nem csak a turistákat találhattuk ott, hanem a Bicskei Befogadó Állomás menekültjeit is, akik a Jezsuita Menekültszolgálat (JMSZ) önkénteseivel töltöttek el a szigeten egy igazán jókedvű és felszabadult délutánt.
Ez volt az önkéntesek által szervezett második ilyen hétvégi szabadidős program. Ezúttal megtanultak métázni, lejátszottak egy fergeteges focimeccset, és még frizbizni és fogócskázni is maradt idő és erő. „Szerintem várakozáson felül jól sikerült a délután. Mind a lelkes önkéntescsapat részéről, mind a meghívott táborlakók oldaláról nagy nyitottságot és jókedvet, felszabadultságot tapasztaltam. Közkívánatra még a beígért eső is elmaradt, gyönyörű időnk volt!” – írja Kovács Luca, a JMSZ munkatársa, aki maga is jelen volt a találkozón.

Szám szerint 6 különböző nemzetből, 7 családból összesen 33 menekült, rajtuk kívül 14 önkéntes, illetve egy 2 fős stáb vett részt ezen a programunkon. Az önkéntesek egyike, Radványi Benedek így emlékszik vissza a délutánra: „Három kép ragadt meg bennem erősen: a métánál elsőként ütésre vállalkozó Hamid vágyakozó, örömteli tekintete – társaihoz hasonlóan az első pillanattól nyitott volt. Amikor megérkezett a kongói banda, egyiküket pacsival és Hello, my friend! megszólítással üdvözölte kubai sorstársa – volt velünk vagy fél tucat náció, mégis az egész egy családnak tűnt. Harmadiknak pedig az ugrik be, amikor a fűben fekve néhány méterre tőlem megpillantottam az egyik édesanyát, aki éppen törökülésben imádkozott – nem tűnt úgy, hogy ez gondot jelentene számára az integrációban, ha jól sejtem, még a keleti irányt is pontosan betájolta… Mondhatnám, hogy ezek közül már csak egyért is megérte volna elmenni, ám ez mit sem számít, elsősorban azt remélem, ők még többel gazdagodtak ezen a délutánon, mint mi.”