Második nap – Az otthon megépítése

Samuel

Amikor reggel megérkeztünk, kedvesen fogadtak minket a fiúk. Barátságosak voltak és úgy tűnt örülnek, hogy látnak minket. Azzal kezdtük a napot, hogy kicsit átgondoltuk hogyan változtathatnánk át úgy a helyet, hogy az barátságos és otthonos legyen a fiatalok számára. Elég sok bútort kellett arrébb mozdítani, amiben a fiúk segítségét kértük. Boldogan csatlakoztak. Megértették, hogy valamin dolgozunk, és mindenki a segíteni próbált. Az egyik gyerek rajzolt rólam egy képet, majd megmutatta nekem. A mosoly az arcán és a nyitottsága nagyon fontos volt számomra.

Ebédkor, amíg sorban álltunk, láthattuk ki tartózkodik már régebb óta a táborban és ki nem. A +/- 10 új fiú tolakodtak a sorban és kicsit gorombák voltak, és azok akik régebb óta itt vannak, barátságosak volt és betartották a szabályokat. Az egyik fiú, egy afgán aki beszél angolul és a csapat vezetőjének tűnik, félretett egyikünknek ebédet, mivel kicsit késve érkeztünk meg az étkezőbe. Ez egy nagyon kedves gesztus volt.

Folytattuk a házban történő munkánkat, valamint a fiúkkal is beszélgettünk. Az egyik szép pillanat az volt, amikor együtt teáztunk. Később aztán megkérdeztük őket, hogyan szeretnék pénteken megszervezni az ünnepüket. Pénteken muszlim ünnepnap lesz, amikor megemlékeznek arról, hogy Ábrahám Izsákot/Izmaelt majdnem föláldozza, illetve ez a nap jelöli a Ramadán végét, amikor újra sokat ehetnek. Általában ilyenkor bárányt esznek, de az átlagos ételnek is nagyon örültek, valamint a szárított és friss gyümölcsöknek is. Ami számukra a legfontosabb volt, hogy hajat vágassanak és megfürödjenek. Megpróbáljuk nekik elintézni ezen dolgokat, hogy otthon érezhessék magukat. Azt hiszem nekik ez a tiszteletről és az egyenlőségről szól. Az én hazámban (Hollandia) mindig muszlimok mellett éltem, ahol megtapasztalhattam, hogy nem olyan rossz emberek ők, mint amilyennek mindenki hiszi őket.