Fogalomtár

Migráns

A migráns a latin eredetű szó a vándorlóra. Gyűjtőfogalom, magába foglal minden olyan embert, aki áttelepszik más országba (nemzetközi migráns) vagy országának más részébe (belső migráns), hosszabb időre, bármilyen okból.

A nemzetközi migrációnak nagy hányada legális, tehát normális körülmények közt zajlik, munkavállalási  vagy családegyesítési vízummal és útlevéllel. A mostani jelenségnek nincs legális migrációs komponense, hanem illegális migránsokból és menekültekből áll. Egy ilyen áradatnak a nemzetközileg használt neve: vegyes migráció (mixed migration).

A magyar jogszabályokban a bevándorló definíciója található meg. A 2007. évi I. és a 2007. évi II. valamint a 2007. évi LXXX. törvények három fajta bevándorlás típusra vonatkozó szabályokat tartalmaz: az uniós állampolgárok és hozzátartozóik ún. szabad mozgás jogával rendelkezők Magyarországra bevándorlását szabályozót, az Európai Unión kívüli ún. harmadik országok állampolgárainak bevándorlását, a harmadik törvény pedig azokét, akik nem szabad akaratukból, hanem az üldözéstől való félelmük miatt, az életüket féltve hagyták el a hazájukat és biztonságos országot keresve vándorolnak, menekülnek Magyarországra.  

Az 1956-os forradalom után elmenekült 200 000 magyar kivándorló, emigráns magyar szempontból. Azok az országok, ahova bevándoroltak a saját jogszabályaik és az ENSZ 1951. évi menedékjogról szóló Egyezménye alapján fogadta be őket.  Az 1956-os forradalom miatti magyar menekült krízis volt az Egyezmény első alkalmazása, amikor másik állam adott a magyar állampolgároknak védelmet (jogi kifejezés: nemzetközi védelem), mert arra a származási országuktól nem számíthattak.

Menekült

A pontos nemzetközi jogi definíciót az 1951-es genfi konvencióban fektettek le: egy személy, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja származási országának védelmét igénybe venni.”  Ezt a definíciót már hosszú évek óta szélesebben alkalmazzák, hozzávéve pl. azokat, akiket személyesen ugyan nem üldöznek, de fajuknak, vallásuknak, nemzetüknek, illetve társadalmi vagy politikai csoportjuknak jóformán lehetetlenné teszik az életét akár emberileg, akár gazdaságilag. (Ez  a szélesebb definíció vonatkozott gyakorlatban pl. az 56-os magyar menekültek jó részére.)   

A „menekült” szó helyesen csak arra a személyre vonatkozik, akit a befogadó ország már hivatalosan elismert, mint menekült, egy hosszabb (sokszor évekig, minimum hetekig tartó) eljárás után, amelynek során egyénileg elbírálják az esetét. Ha ez az eljárás még folyamatban van, „menedékkérő”-t kell mondani.  De alkalmazzuk, lazábban,  azokra is, akik mozgásban vannak és menedékjogot szándékoznak kérni a közeljövőben.

A menekült/oltalmazott számára a befogadó állam által nyújtott jogok tagállamonként eltérőek. Pl. Németországban tartózkodási engedélyt kapnak, itthon személyi igazolványt. Bár apróságnak tűnik, de a beilleszkedésük során ezek (alkalmanként) fontossá válhatnak, és az országválasztást is meghatározhatják egyesek esetében.

Az oltalmazott

Az oltalmazott egy EU-s kategória, a szélesebb értelmezés egyik állomásaként létrejött kategória. Angolul „subsidiary protection”. Időszakra szól a menekültstátusszal szemben, és az egyéni üldözöttség fokában tér el a menekült státusztól.

Az oltalmazott olyan személy, aki nem ismerhető el menekültként, mert az őt ért üldözés foka nem olyan fokú, mint amivel a menekült néz szembe,  ezért csak kiegészítő védelemben részesül, mivel esetében fennáll annak a veszélye, hogy ha visszatér származási országába, akkor súlyos sérelem éri, mivel nem tudja, vagy a sérelemtől való félelme miatt nem kívánja igénybe venni annak az országnak a védelmét, amelyből érkezett.

Menedékkérő

Az a személy, aki benyújtotta egy befogadó országnál a kérvényt, hogy ismerjék el, mint menekült, a genfi egyezmény szerint. Ennek a kérvénynek a benyújtásáról kap egy bizonyítványt: nem lehet kitoloncolni, az állam gondoskodik a minimum megélhetéséről[1], egyes kivételektől eltekintve szabadon mozoghat az országon belül, nem lehet eljárást indítani ellene szabálytalan határ átlépés miatt. Ez utóbbi jogot a genfi konvenció csak abban a vonatkozásban említi, hogyha egyenesen egy veszélyes országból szökött meg szabálytalanul, más lehetőség híján. Így nem egyértelmű, hogy az új magyar jogszabályok sértenék ezt az elvet, mert nem akadályozzák meg a migránsokat abban, hogy  papírok nélkül belépjenek Magyarországba a tranzitzónákon keresztül, amik mindenki számára hozzáférhetők és ahol a menedékjog iránti kérelem benyújtható. Viszont nem vállalhat munkát csak a menekülttáborok területén egy évig, majd egy év magyarországi tartózkodás után a harmadik országbeliekre vonatkozó szabályok szerint. Tehát csak a magyarok által be nem töltött állásokat kaphatják meg.

Az elismerést kérő személynek joga van az eljárás tartama alatt is Magyarországon tartózkodni és a jogos tartózkodásra irányuló engedélyt birtokolni. Itt tartózkodása alatt jellemzően egy befogadó állomáson jogosult ellátást, támogatást és szállást kapni, valamint dolgozni eleinte az állomáson, majd kilenc hónap eltelte után azon kívül a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint. Az eljárás során kapcsolatot alakíthat ki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával és civil vagy nemzetközi szervezetekkel is.

Attól a perctől kezdve, amikor benyújtotta a menedékkérelmet, már nem illegális, tehát nem  „illegális bevándorló” , sem „illegális migráns”.

Mi a menekültek feladata, hogy elnyerjék a menekültstátuszt?

A kérelem benyújtását követően az eljárás során a menedékkérő köteles együttműködni a hatósággal, amely bizonyítás során való együttműködésre is kiterjed. Köteles azokat a bizonyítékokat szolgáltatni, amik a birtokában vannak, valamint azokat az információkat közölni, amik bizonyítják, hogy menekült vagy egyéb kiegészítő védelemre jogosult. Köteles a hatóság tudomására hozni vagyoni és jövedelmi helyzetét is. A hatóság által kijelölt szálláshelyen a törvény az életvitelszerű tartózkodást és az arra vonatkozó szabályok megtartását írja elő.

Menedékes

Kormányhatározat vagy EU határozat alapján ideiglenes védelemben részesíti az állam azt a külföldit, aki nagy számban, csoportosan menekült  Magyarországra például fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás miatt, annak érdekében, hogy ők minél hamarabb jogilag rendezett státusszal rendelkezzenek, tekintet nélkül az egyéni üldözöttsége fokára vagy tényére. Az ideiglenes védelem ideje maximum 1 év, amelyet csak az Országgyűlés hosszabbíthat meg.

Illegális bevándorló

Minden olyan személy, aki az érvényes vízum és érvényes útlevél nélkül érkezett az országba hosszútávú itt tartózkodás céljából, vagy lejárt engedéllyel van itt, és nem kért menekültstátuszt, illetve azt végérvényesen elutasították és más jogcímen sem tartózkodhat az országban legálisan.

Biztonságos (harmadik) ország

A genfi konvencióban használt fogalom: egy ország, ami biztonságot és megfelelő körülményeket nyújt az adott menekültnek (különböző népcsoportok számára lehet máshogy kategorizálni egy országot, pl. Uganda muszlim menekültek számára biztonságos, homoszexuálisok számára nem). Onnan a menekültnek nincs szüksége arra, hogy továbbmenjen, tehát ha továbbmegy, és más országban kér menedékjogot, azt megtagadhatják és visszaküldhetik a biztonságos országba, ahonnan jött.

Az az ország tekinthető biztonságos harmadik országnak, ahol a kérelmező életét és szabadságát nem fenyegeti veszély a genfi okok (faji, vallási, nemzeti, politikai, vagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás) miatt, ahol tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét, ahol biztosított az, hogy menekültkénti elismerést kérelmezzenek és ahol a menekültkénti elismerés esetén biztosított a genfi egyezménnyel összhangban álló védelem.

Ezt a státust nem csak az határozza meg, hogy ott üldözik-e az illetőt, hanem az is, hogy megfelelő elbánást/menekültügyi eljárást biztosítanak-e neki. Például Szerbiát emiatt nem tartja az EU biztonságos harmadik országnak. Nincs meghatározva, hogy ki dönti el, egy ország biztonságos-e, vagy nem, így történhet az, hogy az EU-val ellentétben, Magyarország elismeri Szerbiát, mint biztonságos harmadik  országot.

Biztonságos (származási) ország

Ahol az adott személyt vagy csoportot, aki annak az országnak állampolgára, nem üldözik.

Tranzitzóna

2015 szeptemberétől hatályos jogi fogalom, mely Magyarország területének a külső határ szerinti határvonaltól, illetve a határjeltől számított 60 méteres sávjára utal. Ez a terület az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmények építése, telepítése és üzemeltetése, valamint a menekültügyi és idegenrendészeti feladatok ellátása céljából igénybe vehető. Magyarország déli határain alakultak tranzitzónák, ahol a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre irányuló eljárást bizonyos korlátokkal kell lefolytatni: a kérelmezőt a határon lefolytatott eljárás során nem illetik meg a menekültügyi  eljárásban egyébként biztosított bizonyos jogosultságok (pl. jog a Magyarország területén való tartózkodásra, munkavégzésre irányuló jog). Számos állam azzal próbált érvelni, hogy a tranzitzónákban tartózkodó személyek nem „léptek be” az állam területére, ezért nem tartoznak a joghatóságuk alá és jogaik korlátozhatóak. Ezzel szemben az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata szerint a tranzitzónákban tartózkodó személyek az állam joghatósága alá tartoznak és emberi jogaikat az állam köteles garantálni. Az Európai Unió szabályai (pl. az EU Menekültügyi Eljárásokról szóló Irányelve, 2013/32/EU) is meghatároznak bizonyos jogokat, amelyek alkalmazandók a menedékkérőkre az EU-tagállamok területén, ideértve a határon, parti tengeren vagy a tranzitzónákban benyújtott menedékjog iránti kérelmeket.

Embercsempész / emberkereskedő

Az embercsempész csak az utaztatott klienstől kap pénzt, és csak azért, hogy a kliens által kijelölt célba juttatja őt. Az emberkereskedő mástól, vagy mástól is, kap pénzt, azért, mert az utaztatott klienst annak adja át, munkába állás vagy más célból. A legjobb esetben mind a három fél teljes információval megy bele az üzletbe – többnyire illegális munkavállalás esetében – de jellemzőbbek azok az esetek, amikor az utaztatott klienst valóban becsapják és kizsákmányolják, rabszolgaféleség, prostitúció, emberi szerv-kereskedelem stb. keretében.

Visszaküldés Magyarországra? Dublini egyezmény…

A visszaküldés tilalma a kínzástól, az embertelen, megalázó bánásmódtól vagy a halálbüntetéstől véd, tehát az emberi jogok teljes körű védelmét biztosítja a gyakorlatban. A tilalmat a Genfi Egyezmény is deklarálja, e szerint nem lehet kiutasítani, visszaküldeni a menekültet abba az államba, ahol a Genfi Egyezmény szerinti 5 ok miatt élete vagy szabadsága veszélyben van. Az elvet Magyarország Alaptörvénye is tartalmazza, azonban ez nem vonatkozik olyan harmadik országbeli (nem EU­s) állampolgárokra, akik nem jogosultak az adott tagállamban maradni (például azért, mert nem kaptak menekültstátuszt).

A kiskorúak esetében a felelős állam meghatározása a kiskorú mindenek felett álló érdekén és a családtagjai, hozzátartozói tartózkodási helyén alapszik. Az az állam köteles a kérelmet elbírálni, amelyben a kísérő nélküli kiskorúnak jogszerűen tartózkodó családtagja van, ha ilyen nincs, ott ahol a kiskorú a kérelmet benyújtotta. A család tagjainak az egységét szolgálja, hogy ha bármely családtag nemzetközi védelmet élvez egy adott tagállamban, akkor a család akaratával összhangban a felelős tagállam az lesz, amelyben a család többi tagja a védelmet élvezi vagy ahol kérelem elbírálása folyamatban van. A család tagjai által külön, de azonos tagállamban benyújtott kérelmek esetén a kérelmeket azonos tagállamnak kell elbírálni a család egységének biztosítása érdekében. Ebből következik, hogy az az állam lesz felelős az egész család kérelmeinek benyújtásáért, amely a legtöbbért felelős, ha ez nem alkalmazható, akkor pedig az a tagállam, amely a legidősebb családtag/testvér kérelmének elbírálásáért felelős.

Illegális beutazás vagy tartózkodás

Az illegális úton egy tagállamba érkező személy kérelmét 12 hónapig az a tagállam köteles megvizsgálni, amelybe ily módon belépett. Ha ez alapján nem határozható meg a felelős tagállam, akkor, amelyik tagállamban több mint öt hónapja folyamatosan tartózkodik a kérelmező, az lesz a felelős. Ha több ilyen tagállam van, akkor a legutóbbi tartózkodása szerinti tagállam vizsgálja meg a kérelmet. Átvételi kötelezettsége keletkezik, ha egy másik tagállam, ahol a védelem iránti kérelmet benyújtották, az ezt követő 3 hónapon belül megkeresi ezt a tagállamot annak érdekében, hogy az átvegye a kérelmezőt. Visszavételi kötelezettsége keletkezik, ha az a kérelmező, akinek a kérelmét el kell bírálnia, egy másik tagállamban tartózkodik.

Vízummal vagy tartózkodási engedéllyel való rendelkezés

Ha a kérelmezőnek van érvényes vízuma vagy tartózkodási engedélye, akkor az ezt kibocsátó állam lesz a kérelem megvizsgálásáért felelős. Ha több ilyen állam is van, akkor a Rendelet egy sorrendet állít fel. A sorrendben első az az állam, amely a leghosszabb tartózkodásra feljogosító engedélyt kibocsátotta, ha több ilyen van, akkor a legkésőbb lejáró engedély kibocsátója. Ha a tartózkodási engedélyek kevesebb, mint két éve jártak le és a vízumok kevesebb, mint 6 hónapja jártak le, akkor az előzőek szerint kell meghatározni a felelős államot. Ha több ideje jártak le, mint az előbb említett időtartam, akkor az általános szabály lép életbe, tehát az az állam válik felelőssé, ahol a kérelem benyújtásra került.

Tényleg papírok nélkül jönnek? Ha igen, miért?  

A háborús övezetekből ritkán áll módjukban a menekülteknek beszerezni a megfelelő úti-okmányokat, mivel a menekült az állami hatalom elől menekül, nem veszi igénybe annak szolgáltatásait, így az útlevelet sem kérelmezi. Az egyéb, személyazonosságot igazoló dokumentumok rendszerint az út során vesznek el, vagy a háborús körülmények következtében. Annak érdekében, hogy a kérelmező bizonyítani vagy valószínűsíteni tudja, hogy fennállnak az elismerés feltételei, szóbeli és írásbeli bizonyítási eszközök vehetők igénybe. Ezek közé tartozna a menekült személyazonosságát igazoló dokumentum is, amellyel a gyakorlatban ritkán rendelkezik a menekült, így a szóbeli meghallgatás, a szavahihetőség kap hangsúlyos szerepet.

Miért nem akarnak a határátkelőn át bejönni az országba?

Mivel a Dublini szabályok szerint az a tagállam köteles lefolytatni az eljárást, amely területéhez „először hozzáfért” a menedékkérő, így mivel rendszerint a menedékkérők célállomása nem Magyarország, ezért igyekeznek a regisztrációt hazánkban elkerülni azért, hogy az eljárást se itt kelljen lefolytatni.