Általánosabb kérdések
Mennyien jönnek még?
Európába még milliók jönnének, ha engedik – minden attól függ, hogy Németország és a többi nagy befogadóország hogyan szigorítja a feltételeket, és hogy állapodik meg Törökországgal és Líbiával, hogy ne engedje át őket.
Magyarországra szinte senki se jön – jelenleg kevesebb, mint ezer menedékkérő van itt összesen, de majdnem mind elmegy Nyugatra, ahogy tud. Egy december 4-i konferencián az hangzott el, hogy tízen érkeznek Magyarországra naponta.
De a jövőben valószínűleg mi is át fogunk venni egy korlátozott számot az EU-ból.
Mi a Juncker képlet?
Az úgynevezett Junckerképlet alapján – ha 1 millió 200 ezer bevándorló érkezik az unió területére – Magyarországnak 15 ezer személyt kellene átvennie, a kötelező betelepítési kvóták alapján.
Kell-e féltenünk Európa keresztény kultúráját? Rövid válasz egy nehéz kérdésre: ha mi úgy ragaszkodnánk a keresztény kultúrához, ahogy ők a sajátjukhoz, eszünkbe se kellene hogy jusson, hogy féljünk tőlük. A probléma nem velük van, hanem velünk! Egyébként talán pont ez a menekültjelenség kell Európának ahhoz, hogy ráébredjen újra a saját értékeire, és megtanulja – békésen – megőrizni azokat.
Miért nem az arab államokba mennek? A legtöbben bizony oda mennek – lásd következő pontot. De azok sokkal kisebb közösségek és gazdaságok, mint Európa, nem tudják elhelyezni és foglalkoztatni a menekülteket,, csak hagyják őket reménytelenül tengődni menekülttáborokban.
Mit tesznek az környező (arab térség) államok a menekültekért?
Az ENSZ adatai szerint 2015-ig a szíriai polgárháború következtében 4 millióan hagyták el
az országot, amelyből Jordánia 625 ezer, Libanon 1,2 millió, Törökország pedig közel 1,7
millió menekültet fogadott be, miután az ország 2011-ben a „nyitott kapuk” politikáját hirdette meg. A perzsa öböl körüli országokból nincsenek adataink, mert azok nem használják a “menekült” fogalmat hivatalosan (az 1951-es genfi egyezményt se írták alá), de Szaúdi Arábia pl. azt nyilatkozza, hogy 2011 óta 500,000 szírnek adott letelepedési engedélyt.
Nem lenne-e olcsóbb, egyszerűbb ott segíteni, ahol vannak?
Sokan sokat tesznek az otthon maradtakért és az ottani menekült-táborokban levőkért: csak az EU százmilliókat fordít erre évente, nem beszélve az Egyesült Államokról, a perzsa öböl körüli országokról és Törökország saját forrásairól. De mindez nem elég. Szíriában és Irakban még elképzelhető, hogy sikerül békét teremteni, akkor a legtöbben visszamennének, de Afganisztánban ezt már nehezebb elképzelni, és a többi szegény ország (Banglades, Pakisztán, Szudán…) problémáit megoldani, hogy onnan az emberek ne akarjanak elmenni, amit évtizedek óta nem képes megoldani a világközösség.
Mi a Katolikus Egyház álláspontja?
Az Egyház álláspontja a Katolikus Társadalmi Tanítás fejti ki. A KTT az elmúlt kétszáz évben elmélyítette, alkalmazta a modern világra. Probléma, hogy ezt nem ismerik (ismerjük) és használjuk. A KTT a migráció kapcsán is megfogalmaz szempontokat, mint például: a háború elől menekültek befogadásának kötelezettsége (Kompendium 500) az arányosság elve alapján: “a lehetőség határain belül” (KEK 2241). Számukra a jogok és kötelességek együtt érvényesek (K 156), míg a befogadó nemzeteket megilleti az önmeghatározás és annak védelme (K 157). E téren az állam kötelezettsége az élet védelme, a védelem megszervezése (K 500), ahogy a bevándorlók integrálásai is, azzal együtt, hogy alapvetően saját hazájukban kell segíteni (Gaudium et Spes 66)
Mit Mond Ferenc pápa?
Már argentin érsekként és most pápaként folyamatosan arról beszélt, hogy baj van van a mai világ-gazdasággal. (Könyvének a címe: “Ez a gazdaság öl”) Ezért szükséges egy újfajta szolidaritás. 2015 nyári bolíviai beszédében sürgeti a hozzáférést munkához, a lakhatáshoz és a földhöz).
Fontos megérteni, hogy beszéde “prófétai beszéd” egy világban, amely nem veszi észre a krízis súlyát.
Hogyan valósítható meg a “minden plébánia fogadjon be egy családot”?
Ferenc pápa már régóta kéri, hogy használjuk a rászorulók számára az üres egyházi épületeket, hiszen ezeket szolgálatra kaptuk!
Ez nem azt jelenti, hogy a plébániára “kell” beszállásolni, hanem inkább egy realitás határt jelöl meg: egy normális nagyságú plébániai közösség (3-4000 ember) tudna komolyan segíteni, integrálni egy-egy menekült családot. Mindez inkább a realitást mutatja, mint egy kényszert.
Akkor mást mond P. Henri Boulad?
Az ismert egyiptomi jezsuita azt mondta 2015 májusban a Magyar Rádióban: Miközben a Nyugat elvesztette vallása gyökerét és morális tartását, az iszlám – főleg a fiatalok szemében – igazodási ponttá vált. Európa, a Nyugat már nem szabad sem politikailag, sem erkölcsileg. Szerinte Európának vissza kell nyernie erkölcsiségét és hitét, amelyet a második világháború után elvesztett. „A nyitottság, a tolerancia, az emberi jogok nevében eladjuk a házainkat, eladjuk az országunkat, eladjuk a kultúránkat és eladjuk az identitásunkat.” Sokan figyelmeztetik Európát, de nem akarja meghallani, és amikor majd megérti, késő lesz. Lássuk, hogy H. Boulad számára az igazi figyelmeztetés arról szól, hogy Európa feladta keresztény gyökereit és ez milyen következményekkel jár! Immár évtízedek óta a másik fontos üzenete, hogy folyamatos a keresztények üldözése.
De hát nálunk nem is volt menekült: Mi mit tegyünk?
A keresztény válasz először is ima azokért, akiken most teher van. Hasonlóan fontos a reflexió: segíteni a helyi párbeszédet, hogy a félelmek oldódjanak. Megismertetni környezetünkkel az Egyház Társadalmi Tanítását. A konkrét lehetőségek terén pedig fontos a helyi, konkrét és kreatív szeretetszolgálat a családok, társadalmi szövetek megerősítésére, a hajléktalanok, a roma emberek vagy más rászorulók javára.