Március 13-án, kedden került sor az ELmenekülŐK filmklub első vetítési alkalmára. Sam Peeters “Homeland” című kisfilmjének megtekintése volt az ugródeszkánk a beszélgetéshez.

A film flamand kertvárosi házakat, a hírekben megjelenő menekültekről és migránsokról beszélgető lakóikat és az ébredező félelem motiválta apró cselekedeteket állította szemeink elé. Egy kapu becsukódik, megigazítják a kertet figyelő kamerát, valaki megtisztítja a szekrényében őrzött világháborús puskát.

Sajgó Szabolcs, a beszélgetés moderátora, a képkockákon is megjelenő félelemről kérdezte, először a meghívott beszélgetőpartnereket. Messing Vera, az MTA Társadalomtudományi kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, a témában végzett friss kutatásainak fényében rávilágított a társadalmunkban munkáló félelmet befolyásoló két jelenségre:

Egyrészt, a tőlünk idegen csoportoktól való félelmünk csökken, ha van lehetőségünk személyesen találkozni e csoport valamely tagjával, tagjaival. Másrészt társadalmunkban nő az idegen csoportoktól való félelemre való fogékonyság, ha a társadalmon belül is nagyok a különbségek, szélesre nyílik az ún. társadalmi olló.

Kassab Adonis, újságíró, az Orientalista.hu főszerkesztője arra hívta fel figyelmünket, hogy míg nyugati országokba való látogatásai során úgy érzékelte, a bevándorlással kapcsolatos félelmek bizonyos tabuizálódása érezhető, addig szíriai tapasztalatai és az ország történelme fényében bizonyos félelmek megalapozottak, s fontos volna foglalkozni velük.

Ez után a beszélgetésbe bekapcsolódott a közönség is és családias hangvételű, komoly közös gondolkodás alakult ki.

Volt, aki a történelem-szemléletünk egyoldalúvá válására kérdezett rá. Egy hozzászóló pszichológus a félelmek kimondásának, a velük való szembenézésnek a fontosságára hívta fel, a maga szakmai szempontjából a figyelmet. Hallhattunk egészen személyes élményekről is, ahogy a kontinenst elhagyó egy-egy utazás során megtapasztalta a felszólaló, hogy őt skatulyázták be idegenként, ő került a sztereotíp ítéletek céltáblájára. Ez a tapasztalat arra ösztönözte őt, hogy tudatosan munkálkodjon a saját előítéletei ellen és ápolja a nyitottságot a szívében. Hallhattunk magyar menekültekről és migránsokról és a sokfelől érkező elvándoroltak befogadásának működő modelljéről például Kanadában, szintén személyes élmény alapján. Az este zárógondolatait a Jezsuita Menekültszolgálat munkatársai fogalmazták meg: a félelmünkre reflektálva felismerhetjük azokat az értékeket, melyek számunkra fontosak, életadóak. Így kezdhetjük el kidolgozni az útjait annak, hogy ezeket az értékeket megosszuk, megszerettessük azokkal, akik egyenlőre még idegenként jönnek hozzánk. Visszatekintve például a 2015-ös nagy menekülthullám átvonulására azt látjuk, hogy Magyarországon, a déli határtól a nyugati határig a teljes útvonalon mindenhol akadtak jó szándékú magyarok, akik a félelmeikkel számolva a mellett döntöttek, hogy megnyissák szívüket és segítő kezet nyújtsanak, számukra idegen embereknek. Ezzel a bizakodó körültekintéssel ért véget a film megtekintése által indított beszélgetésünk.

Kiss Ferenc

Kép forrása: http://imdb.com