Az országos irodák vezetőinek találkozója után 4 fős csapattal csatlakoztunk a JMSz európai munkatársainak éves találkozójához Belgrádban.

Először is  kaptunk egy rövid áttekintést a szerbiai helyzetről. Világossá vált, hogy fontos szem előtt tartanunk, hogy egy ország ún. “tranzit-ország” vagy “cél-ország”. Szerbia tranzit-országként olyan döntést hozott, hogy a területére érkező embereket elsősorban rászoruló embereknek fogják tekinteni és az emberhez méltó életkörülményeket próbálják megteremteni számukra. A délszláv háború sokan megtapasztalták, hogy milyen menekülni, avagy menekültekkel együtt élni. Így, bár a szerbek maguk is sokszor szerény körülmények között élnek, keményen dolgoznak az előbbre jutásért és a menekültekkel való találkozás sem feszültség- és problémamentes, mégis alapvetően nyitott szívvel és bátran fordultak a hozzájuk érkezők felé. Ennek sok praktikus aspektusával megismerkedhettünk egy kerekasztal-beszélgetés keretében, melyben a felelős minisztérium egy tanácsadója, a JMSz helyi vezetője és az orthodox egyház  Philantropy nevű segélyszervezetének programigazgatója vettek részt. Az egyik nagyon insipráló ötlet a menekülttáborokban a befogadottak által végezhető munka megszervezése, melyet (egy csak Szerbiában használható kártyára kifizetett) fizetéssel honorálnak. Ez által az emberi méltóság két fontos eleme érhető el a táborokban, a munka és a fizetéssel való szabad rendelkezés. Hovatovább a táborok fenntartásához szükséges munkaerő is nagyobb részben biztosítható így és a helyi közösségek is profitálhatnak a boltokban elköltött fizetések révén. További lelkesítő ötletek voltak: a befogadóközpontok lakóiból felállított képviselőtestület, a gyerekek oktatásának megszervezése, a pszichológiai gondozás iránti szükség felismerése, a helyi közösségek és a befogadóközpontok lakói számára szervezett közös kultúrális és közösségi programok.

Másnap a menedékkérők jogi és pszichoszociális helyzetéről kaptunk tájékoztatást a a BCHR  és a PIN szervezetek egy-egy képviselőjétől.

Műhelyfoglalkozások keretében megosztottuk tapasztalatainkat, megismerhettük több országban a JMSz által végzett tevékenységet, a törvényi kereteket, a kihívásokat és örömöket. Reflektáltunk arra, hogy ebben a munkában az elmúlt években szinte hónapról-hónapra követték egymást a változások, nagyfokú alkalmazkodási készséget kívánva tőlünk. Beszéltünk arról, hogy ez az állandó változás, az alkalmazkodás kényszere, illetve a találkozások, az emberek, akiket megismerhettünk, a sokszor tragikus sorsok és helyzetek, amikkel szembesülünk, hogyan érintenek minket.

A délutánok folyamán meglátogattuk a Miksalište nevű szükség-ellátó helyet, ahol főleg addig segítik a Szerbiába érkezőket, amíg azok megkapják az első papírokat és amíg ki nem jelölik számukra a befogadóközpontot, ahol a menedékkérelmi eljárás lefolyása idején lakniuk kell. Átsétáltunk egy közeli információs központba is, ahol főleg tájékoztatással igyekeznek segíteni, illetve internet-hozzáféréssel, teázási lehetőséggel és “safe-room” elnevezésű helyiséggel, ahol a privátszféra állandó hiányától szabadulhatnak egy időre a rászorulók. Jártunk a Pedro Arrupe Házban, ahol megismerkedhettünk azokkal az ott lakó kísérő nélküli kiskorú fiatalokkal, akiket a JMSz vett pártfogásába. Voltak páran közülünk, akik egy Belgrádhoz közeli menekülttábort is meglátogattak.

A szakmai programon túl volt lehetőségünk pár turisztikai célpontot is meglátogatni – bár a hirtelen beálló erős havazás és hideg csökkentette a városnézési kedvünket. Voltunk a St. Sava templomban és részt vehettünk egy-egy közös szentmisén a belgrádi jeszuiták templomában. A közös étkezésekkel és az esti kötetlen együttlétekkel együtt ezek az alkalmak megteremtették a lehetőséget, hogy ne csak szakmai, hanem emberi, baráti kapcsolatok is éledjenek köztünk. Sok ismerettel és ötlettel gazdagabban, illetve abban a tudatban megerősödve térhettünk haza,   hogy európa-szerte vannak barátaink, társaink a menekültekért végzett munkánkban, szolgálatunkban.

 

Kiss Ferenc

Kép forrása: https://www.facebook.com/jrseurope.org/