Ifjúsági szinódus: pontok a migrációról

2018 októberében Rómában találkoztak a katolikus Egyház püspökei, a pápa, meghívott szakértők és a világ ifjúságának képviselői, hogy „a fiatalok, a hit és a hivatásgondozás” témakörében megosszák egymással tapasztalataikat, s megfogalmazzanak egy helyzetképet és egy javaslatot a pápa számára. Már az előkészítő találkozón kiderült, hogy a migráció és a menekültek kérdése intenzíven foglalkoztatja a fiatalokat. Nagyon sokakat személyesen is érint: konkrét találkozások vagy csak a hírek által. Sokszor maguk is fiatalok azok, akik úgy döntenek, hogy útra kelnek, nem kevésszer sajnos kényszerítő körülmények vagy veszély hatására.
Így a szinódust lezáró dokumentumban a püpökök, a Szinódusi Atyák, lelkipásztorként a migrációról is írnak. A dokumentum első fejezete, amely azt a valóságot igyekszik szavakkal megragadni, amiben a fiatalok ma élnek, különösen is kiemel három témát:
1) digitális világ 2) migráció 3) visszaélések.
A migrációra vonatkozó rész pontjai következnek lent, Kiss Ferenc SJ fordításában.
A teljes dokumentum több nyelven elérhető a www.synod2018.va honlapon.

A migráció, mint korunk paradigmája

Egy sokrétű jelenség

25. A migráció globálisan tekintve egy strukturális jelenség, nem pedig múló vészhelyzet. A migráció történhet országon belül vagy különböző országok között. Az egyház törődése különösen azokra fókuszál, akik háború, erőszak, politikai vagy vallási üldözés, természeti csapások – ide értve a klímaváltozás által előidézetteket is, és a mélyszegénység elől menekülnek: sokan közülük fiatalok. Általában a maguk és családjaik számára keresnek lehetőségeket. Jobb jövőről álmodnak és szeretnék megteremteni az elérésének feltételeit.

Számos Szinódusi Atya hangsúlyozta, hogy a migránsok egy „paradigma”, amely fényt vet korunkra és az ifjúság helyzetére, és emlékeztet a hit eredendő állapotára, azaz arra, hogy „vándorok és jövevények vagyunk a földön” (Zsid 11,13).

Erőszak és sebezhetőség

26. Más migránsokat a nyugati kultúra vonz, és néha irreális elvárások alakulnak ki bennük. Ez súlyos csalódásnak teszi ki őket. Lelkiismeretlen emberkereskedők, akik gyakorta kapcsolatban állnak drog- vagy fegyverkereskedő kartellekkel, kihasználják a migránsok gyengeségét, akik útjuk során túl gyakran tapasztalják meg az erőszakot, az emberkereskedelmet, a pszichológiai és fizikai bántalmazást és elmondhatatlan szenvedéseket. Nem szabad elsiklanunk a kisérő nélküli kiskorúak különleges védtelensége fölött vagy azok helyzete fölött, akik sok évet kényszerülnek menekülttáborokban eltölteni vagy azoké fölött, akik hosszú időre megrekednek egy tranzit országban, a nélkül, hogy tanulmányaikat folytathatnák, vagy kamatoztathatnák tehetségüket. Néhány befogadó országban a migráció félelmet és riadalmat okoz, melyet gyakran politikai céllal ösztönöznek és kihasználnak. Ez idegengyűlölő mentalitáshoz vezet, az emberek magukba zárkóznak. Szükséges, hogy erre határozottan reagáljunk.

Az elszakadás és a találkozás történetei

27. A fiatal migránsok megtapasztalják a származási helyüktől való elszakadást és gyakran a kulturális és vallási gyökérvesztést is. A hátrahagyott közösség is érzi ezt a törést, hiszen a legéleterősebb és vállalkozókedvűbb tagjait veszíti el, ahogy a családok is, különösen akkor, ha az egyik vagy mindkét szülő elvándorol, származási országukban hagyva a gyermekeiket. Az Egyháznak, amennyiben hozzá fordulhatnak, fontos szerepe van e szétszakadt családok fiataljai felé. De a migránsok történetei ugyanakkor történetei az egyes személyek és a különböző kultúrák közötti találkozásoknak is: mivel a közösségekben és társadalmakban, ahová ők megérkeznek, ez egy lehetőség a gazdagodásra és a teljes emberséget érintő fejlődésre mindenki számára. A befogadásra irányuló kezdeményezéseknek, melyekben az Egyház közreműködik, tehát fontos szerepük van ebből a szempontból, és egy ilyen kezdeményezés új életet hozhat a közösségnek, amely képes azt megvalósítani.

Az Egyház prófétai szerepe

28. A Szinódusi Atyák változatos hátterének köszönhetően a migránsok témájában számos különböző nézőpont jelent meg együtt, a kibocsátó országokétól az érkezési országokéig. Hovatovább a vészharang szava volt hallható azokból az Egyházakból, melyek tagjait a háború és az üldözés kényszerítette a menekülésre, és azokéból, akik ezt a kényszerű migrációt a túlélésüket érintő veszélynek látják. Már maga a tény, hogy az Egyház mindezeket a különböző nézőpontokat felöleli, prófétai szerepet juttat neki, hogy a társadalmat szembesítse a migráció témájával.