Generális levele Arrupe atya boldoggá avatásáról

Kedves Testvéreim!

Örömmel értesítem Jézus Társaságának egész szerzetesi és apostoli testületét, hogy Pedro Arrupe atya, Jézus Társasága 28. általános rendfőnöke boldoggá avatási ügyének eljárása hivatalosan megkezdődött. Mostantól fogva tehát őt „Isten szolgájának” tekinthetjük. Az ügyet a Római Vikariátus indította el, ahol Arrupe atya elhunyt. Imádság és gondos megfontolás után Társaságunk kérte az Arrupe atya hősies erényeit igazoló egyházi vizsgálat megindítását. Az elmúlt hónapokban, sok helyre utazva, magam tapasztaltam, e boldoggá avatási ügy megindításának szándékáról szóló beszélgetéseim alkalmával, hogy mennyire élő Arrupe atya emlékezete és hagyatéka. Az egész világról érkező, ékesszóló, sőt megindító boldoggá avatási kérelmek mutatják, hogy Arrupe atya életszentségét az Egyház különféle csoportjaiban elismerik. Ez az elismerés spontán, folyamatos és tartós.

Jezsuiták és nem jezsuiták mindenfelé tanúskodtak Arrupe atya kivételes tulajdonságairól: mindenben az Atyaisten akaratának teljesítését kívánó vágyáról, Jézus Krisztusba való begyökerezettségéről, az Egyházat vezető Szentlélekbe vetett bizalmáról, Krisztus földi helytartója, a Szentatya iránti töretlen hűségéről, hithirdetői készségéről, eljárásmódunk iránti személyes hűségéről, drámai szociális helyzetek iránti érzékenységéről és a szegények iránti szeretetéről és közelségéről. Arrupe atya rendkívüli módon Istent és az Egyházat szenvedélyesen szerető embernek mutatkozott.

Visszatekintve Arrupe atya születése óta eltelt 111 esztendőre, elismerjük, hogy milyen sokat tett Társaságunk és az ignáci lelkiség javára azzal, hogy ösztönözte a Lelkigyakorlatok és egyéb lényeges ignáci írások, valamint a személyes és közösségi megkülönböztetés újrafelfedezését. Emlékezünk, hogy miként kérte Arrupe atya az ignáci karizma gyökerét képező Szentháromságot, hogy „megértsük, mit jelent ma számunka és Társaságunk számára a Szentháromság Ignácnak adott megnyilatkozása”. Összességében ezzel adta Társaságunk, az Egyház és az egész társadalom kezébe az eszközöket arra, hogy az ignáci hagyomány gazdagságával táplálkozzék. Hasonló dolog történt a megszentelt élettel és a papsággal, valamint a laikusokkal kapcsolatban is, akikkel Arrupe atya folyamatosan ápolta a kapcsolatot. Arrupe atya lelkes, szabad, bölcs és hűséges jelenléte az Egyházban, a Lélek által megvilágosított Zsinat mozgalmas éveiben, azt a törekvését fejezte ki, hogy a hagyomány legjobb értékeit szervesen egyesítse a kereszténységnek az új időkhöz való szükséges alkalmazkodásával. Isten szolgáját, Arrupe atyát 1965-ben választották meg Társaságunk rendfőnökének, és így részt tudott venni a 2. vatikáni zsinat utolsó ülésszakán. Társaságunk rendfőnökeként töltött 18 év, és az Általános Rendfőnökök Szövetségének elnökeként töltött 17 év egybeesett a Zsinat határozatainak megvalósításával. A Zsinat utáni évtizedekben Arrupe atya „kreatív hűséggel” hajtotta végre annak határozatait, olyannyira, hogy Peter-Hans Kolvenbach atya elnevezte őt a „zsinati megújulás prófétájának.” Adolfo Nicolas atya, 2007-ben erről az időszakról beszélve említette, hogy Arrupe atya milyen nyomatékosan hangoztatta, hogy „Szent Ignác szelleme vezessen minket az Egyház életének e fontos időszakában.”Arrupe atya ezt az Egyházat akarta mindig, minden feltétel nélkül szolgálni.

Arrupe atya meg volt győződve a kulturális különbözőség gazdagságáról, az Örömhír átadásának misszionáriusi szolgálatában bátorította az inkulturációt. Válaszolt a menedékkérők hívására. Arra vezette a Társaságot, hogy mint a hit szolgálatának vele járó követelménye, harcoljon minden igazságtalanság és hitetlenség ellen. Az általunk nevelt diákokat arra buzdította, hogy legyenek „másokért élő férfiak és nők”. Előmozdította a kiengesztelődést, az ökumenizmust és a vallások közötti párbeszédet. Ugyanakkor személyesen minden egyes ember iránt nagy tiszteletet mutatott, meghallgatta mindegyiküket és megbízott bennük, mint a Szentlélek egyedülálló adományainak hordozóit a Közösség számára. E viselkedés is az Úrba vetett bizalmának egyik oldalát mutatta meg, amelyhez hozzájárult Arrupe atya mindennapi életvitelének szegénysége és egyszerűsége is. Élete végéig nagy jóság áradt belőle. Betegsége alatt, amikor érezte, hogy teljesen Isten kezében van, ez a jóság még érettebbé vált.

Jelenleg a boldoggá avatási eljárás kezdeti szakaszaiban vagyunk. Mihelyt megkaptuk a Szentszék nihil obstatját, az Olasz Püspöki Konferenciából a Róma könyéki püspökök jóváhagyását, és megbizonyosodtunk arról, hogy az Isten népének tagjai részéről nincs ellenvetés, 2019. február 5-én, Arrupe atya halálának évfordulóján tartjuk meg a Lateráni Szent János Bazilikában a boldoggá avatási eljárás hivatalos megnyitóját. Ezután fogják megkezdeni az egyházmegyei eljárásokkal megbízott személyek a főképpen spanyolországi, japáni és olaszországi, száznál több tanú kihallgatását. A közelmúlt hónapokban két bizottság már megkezdte munkáját azzal, hogy átvizsgálja az atya közreadott írásait, valamint számos kiadatlan iratot, amely Arrupe atya írt, vagy róla szól, valamint dokumentumokat életének szociális és egyházi környezetéről Arrupe atya folytatólagosan élő emlékének, tiszteletének és befolyásának egyik jele az, hogy sok közösség, rendház, apostoli mű és program van elnevezve róla. Társaságunk római Általános Posztulátora (postulazione@sjcuria.org) fogja összegyűjteni ezeket az adatokat, valamint az atya életéről, szentségéről és az ő közbenjárására kapott kegyelmekről és segítségekről szóló egyéb információkat. Nemrég készült Arrupe atyáról egy új weboldal, mely https://arrupe.jesuitgeneral.org/en/ alatt található. Meg vagyok győződve, hogy Pedro Arrupe atya személye, a boldoggá avatási eljárás lefolyása alatti kegyelmi időben, az egység és lelki megújulás vágyát fogja növelni a jezsuitákban és küldetésünk munkatársaiban, mely arra indít, hogy jobban együttműködjünk a mindenség Krisztusban történő kiengesztelődése művében, mely a római pápa vezetése alatt a Szentlélek irányításával elvezet mindenhova, ahová a Szentlélek kívánja.

Kérem az Úti Boldogasszonyt, hogy továbbra is kisérjen bennünket az imádságnak és megkülönböztetésnek ezen útján, hogy az ő segítségével az Úr Jézus közelében lehessünk, és tanítványaiként növekedjünk.

Arturo Sosa SJ, általános rendfőnök
Róma, 2018. november 14.
Pignatelli Szent József ünnepén
(Fordította: P. Nemeshegyi Péter SJ)