A szabadság ára
Sok minden korlátozza a szabadságunkat: született és szerzett korlátaink, egyéni és csoportérdekek, külső és belső törvények, szokások, belátásaink felszínessége, kényelemszeretet, a komfortzóna elhagyásától való írtózás, a döntés következményei…
Aki a szabadságot választja, az ugyanakkor több minden mellett dönt. Vállalja a mindennapi tanulás terhét, az egyéni és csoportérdekek helyett a “közjó” középpontba állítását, a vállalható közösség keresését következményeivel együtt azokkal is, akik esetleg radikálisan más nézeteket vallanak, a külső és belső törvények komolyan vételét, a valóságtól eltérő, de “politikailag korrekt” gondolkodás, beszéd és cselekvés rabságának elutasítását, kényelmetlenségek jó szívvel vállalását, hiszen fejlődni, növekedni csak ezek árán lehet…
A szabadság jele az állapotbeli kötelességeink lelkiismeretes hordozása önmagunk előtt is, ezen kötelességeink helyes sorrendjének betartásával. Vagyis a felelősségünk önmagunkért, családunkért, lokális és tágabb közösségünkért, kultúránkért, meglévő értékeink védelméért és gondozásáért, a különféle szükséget szenvedőkért…
A szabadság lényegében képesség a nagyobb jó keresésére, feltalálására és megvalósítására. A nagyobb jó sosem mások rovására és kizárásával történik, hanem a legtágabb értelemben vett, felismert jót jelenti, amiből valamiképpen mindenki részesül, mindenki gazdagodik. Vagyis nem kedvez egyeseknek mások rovására. Úgy képes szolgálni a jobban rászorulók érdekét, hogy az a kevésbé rászorulóknak is javára van.
Az európai parlamenti választások küszöbén vagyunk. Fordítsunk elegendő időt, energiát, hogy a felelős döntéshez megfelelő ismeretünk legyen. A hívő ember a döntését Istenének, minden valódi jó forrásának csöndes színe elé is viszi. És aztán megy el szavazni, ami nemcsak jog, de kötelesség is. Aki nem szavaz, ne csodálkozzon, ha a feje felett döntenek, ha csorbul a szabadsága. A szabadság árát nem lehet büntetlenül megspórolni.
(2019 május – Sajgó Szabolcs SJ)