Ez az Osztrák Katolikus Szociális Akadémia (ksoe) által összeállított, impulzusokat nyújtó cikk a menekültek helyzetéről globális szinten – Európában – és Ausztriában folytatott társadalometikai vitát és ezzel összefüggően a társadalmi felelősségvállalás elvével összhangban történő fellépést kívánja előmozdítani. Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe!

„Idegen voltam, és befogadtatok.” (Mt. 25,35)

Helyzetelemzés és köszönetnyilvánítás

Az elmúlt hetekben és hónapokban azzal szembesülünk Ausztriában, hogy menekültek százezrei menekülnek a válság és háború sújtotta területekről Európába és hazánkba, hogy megmentsék az életüket. Minden egyes menekült megérdemli ebben a helyzetben együttérzésünket és szolidaritásunkat!

Az önkéntesek ezrei – akik az ábrahámita (keresztény, iszlám, zsidó) vallásokhoz, különböző hitirányzatokhoz és gondolkodásmódokhoz, a civil társadalomhoz tartoznak – elismerésre méltó módon az első pillanattól fogva szolidaritást mutattak, és pártfogásukba vették azokat az embereket, akik – gyakran hosszú és nehéz menekülést követően – érkeztek meg országunkba.

Idejüket és saját javaikat bocsátották – és teszik ezt még mindig! – ingyenesen a menekültek megsegítésére. Sokan cselekedtek habozás nélkül, hogy ezek az emberek befogadást nyerjenek: Ellátják őket a szükséges élelmiszerekkel vagy ruhákkal, törődést és biztatást nyújtanak számukra, lakhatást biztosítanak nekik. Különösen érdemes kiemelni azokat a menedékkérőket, akik maguk is csak nemrég menekültek Ausztriába, most pedig nyelvi és kulturális közvetítőként hosszú távú önkéntes szolgálatot látnak el. A jelenlegi helyzet „elfogadhatatlanságával” kapcsolatban uralkodó média- és politikai vitával szemben ezek az önkéntesek előállnak, és olyan befogadó kultúrát teremtenek, amely még nemzetközi szinten is figyelmet vív ki.

Emellett ezres nagyságrendben végeznek szolgálatot a szociális segítségnyújtó és mentőcsoportok, a rendőrség és a katonaság csapatai már hónapok óta. Összehangoltan, nyugodtan dolgoznak, és a rendkívüli kihívások ellenére kiváló munkát végeztek mindeddig számtalan esetben, és szinte magától értetődően szorosan együttműködtek. Mindennek során nyilvánvalóvá vált, hogy a működőképes jogállamiság és a jól kialakított szociális háló fontos alapul szolgálnak. Sok politikai döntéshozó is intenzíven fáradozott a szolidáris és hatékony megoldások kidolgozásán, valamint a társadalmi kohézió megfelelő klímájának kialakításán – mind országos, mind tartományi, mind helyi szinten.

Polgárként köszönettel tartozunk mindezeknek az embereknek. Ők azok, akik át merik lépni a tehetetlenség, a félelem és a kényelem határait. Ők teszik láthatóvá Ausztria emberséges arcát. A traumát átélt embereket nem csupán anyagi javakkal segítik, hanem emberséges és segítőkész bánásmóddal, gyakran egy mosoly kíséretében. Mindezek a segítők megmutatják a halál, az éhínség és az emberi jogok megsértése elől menekülőknek, hogy országunkban, Európában az alapjogok, az emberségesség, az irgalmasság és a szolidaritás olyan alapvető értékek, amelyeket nemcsak zászlónkra tűzünk, hanem amelyeket szívünkkel, eszünkkel és tetteinkkel is követünk.

A menekültek helyzete szerte a világon

Az elmúlt öt évben az ENSZ felmérései szerint 15 új vagy kiújult konfliktus tört ki világszerte, többek között a következő országokban: Szíria, Irak, Dél-Szudán, Közép-afrikai Köztársaság, Ukrajna és Kongói Demokratikus Köztársaság. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) becslése szerint jelenleg az egész világon mintegy 60 millió ember menekül. A menekültek több mint fele a saját országa határain belül vándorol. 20 millióan kényszerülnek hazájuk elhagyására. Ezeknek a menekülteknek csaknem 90%-a a szomszédos országokban lel új otthonra. Azok az országok többnyire szintén nagyon szegények, mint például Libanon, amely 4 millió fős lakosságával 1 milliónál több szíriai menekültet fogadott be. Ausztria esetében arányosan tekintve 4 millió emberről lenne szó.

Jelenleg sok ezer menekült érkezik Ausztriába. Az év végéig a becslések szerint csupán 85 ezren fognak közülük menedékkérelmet benyújtani, mert az országunkban kívánnak maradni. A legtöbb menekült azonban azért lépte át az országunk határait, hogy majd ismét maga mögött hagyja Ausztria területét.

A menekültek globális tragédiájának legfőbb terhét nem a gazdag Európa viseli. A Nyugatot és a gazdag országokat aránylag kisebb mértékben érintik a globális menekült- és migrációs hullámok. Ennek ellenére a fejlett országok továbbra is elkeserítően kevés készséget tanúsítanak a menekültek befogadására és integrálására. Az Európai Unió ehelyett tovább ösztönzi a külső határai lezárását, valamint csekély hajlandóságot mutat a menekültek komoly támogatására.

A menekülés gyakran életveszélyes. Különösen a nők veszélyeztetettek: minden egyéb veszély mellett ki vannak téve annak a kockázatnak, hogy szexuális zaklatás áldozatává válhatnak. Az utóbbi években az EU-ba eljutni próbáló menekültek ezrei fulladtak a Földközi-tengerbe. A menedéket kérőknek gyakran éveken keresztül kell várakozniuk az állami döntésre. Nem tudják a jövőjüket megtervezni, gyakran azt sem tudják, hogy mit hoz a holnap. Ez a bizonytalanság sokszor betegséget és depressziót okoz. Mindennapjaikat az esetleges kiutasítástól való félelem uralja.

Ferenc pápa a lampedusai látogatása során felhívta a figyelmet a menekültügy mindezen dimenzióira. A pápa hangsúlyozta az egyház kötelességét, és ösztönözte az irgalmasság tevékeny gyakorlását.

A menekülés okai

Körültekintést és őszinteséget is igényel az a kérdés, hogy milyen okok késztetik az embereket menekülésre.

A Szíriából, Afganisztánból, Irakból, Eritreából, Szomáliából vagy a Föld más országaiból hozzánk érkező emberek a háború, a társadalmi és gazdasági erőszak, a korrupció, az éhínség és a családon belüli erőszak elől menekülnek. Az ilyen formákban megnyilvánuló erőszak, amely minduntalan az emberélet ellen, azonban a környezet ellen is irányul, „nem az égből” pottyant. Különféle strukturális okokra vezethető vissza: társadalmi egyenlőtlenség, hatalommal való visszaélés, korrupció stb.

A népcsoportok, államok, vallások és nemek között fennálló egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat törvényi és fegyveres erővel védik. A nyersanyagokhoz, termőföldhöz és ivóvízhez való korlátlan hozzáférés érdekében megsértik az emberi jogokat, és államokat korrumpálnak. A globális gazdasági feltételek (mint például a mezőgazdasági támogatások, védővámok, forráskivonás, bérdömping stb.) károsítják a nyersanyagban gazdag déli országokat. Az ilyen gazdálkodás Ferenc pápa véleménye szerint halálos következményekkel jár. „Ez a gazdaság öl!” (Evangelii Gaudium 53)

Ferenc pápa az imént elkezdődött Szentévben nem csupán irgalmasságra szólít minket. Azt kéri, hogy keressük az életüket mentő, országunkba érkező menekültek nehéz helyzetének kiváltó okait. Arra szólít fel tehát – mint II. János Pál pápa a „Sollicitudo rei socialis” szociális enciklikában –, hogy kutassuk a lemaradó fejlődés okait.

Különösen a Laudato si´ enciklikában ismerteti Ferenc pápa világosan azt a hátteret, amely menekülésre készteti az embereket. A nyugati államok és társadalmak azonban túlságosan gyakran csupán hallgatásba burkolóznak. A menekültkatasztrófa okai nem vagy csak részben kerülnek szóba. Globálissá válik a sokak szenvedése iránti közöny. A civil társadalom részét képező egyházak nem mehetnek el emellett szó nélkül.

A politikai és gazdasági felelősök feladata ezért az olyan gazdálkodás előmozdítása, amely fenntartható módon óvja az emberek életkörülményeit és a környezetet, valamint a javak és a birtokok igazságos elosztását eredményezi.

Az egyház profetikus kritikája

Az egyházaknak újra és újra határozottan fel kell emelni a szavukat, amikor immár évek óta beletörődnek a menekültek ezreinek halálába Európa határainál. A keresztényeknek hangosan tiltakozniuk kell, ha a politikában szalonképessé válik azoknak a megvetése, akiknek állítólag „nem itt van a hazájuk”.

A skandináv országok püspöki karában tevékenykedő testvéreink megfogalmazásával egyetértve mi is „megdöbbenéssel fogadjuk, hogy rasszista és idegengyűlölő magatartással reagálnak az ártatlan emberek szenvedésére” (Egyházi körlevél a jelenlegi menekülthelyzetről, 2015. 10. 09.).

„A politikába beszivárgó megvetés valamennyi formája – ahogy Albert Camus már évtizedekkel ezelőtt éleslátóan kijelentette – a fasizmust készíti elő vagy vezeti be.” Olyan időben élünk, amikor nem elegendő az egyházban az irgalmasságról beszélni, hanem a szavakat tettekre is kell váltani: közvetlenül a menekültekhez fordulva. Ennek során szükséges a szószólói fellépés is: az állami diskurzust, a politikai és gazdasági eljárást kritikusan kell szemlélni a bolygónkon élő minden embert megillető emberi méltóság és emberi jogok tekintetében.

A helyi egyházak – a nemzetközi szervezetekhez hasonlóan – az egész világra kiterjedő egyház részét alkotják. A világ összes országában élnek olyan katolikusok, akik sokféle formában szerepet vállalnak a menekültek megsegítésében. A földközi-tengeri térség püspökei „olyan globális migrációs és menedékjogi politikát” kérnek, „amely tiszteletben tartja az emberi méltóságot, és védi az alapvető emberi jogokat, amelybe magától értetődően a migránsok élethez való joga is beletartozik” (Comisión Mixta del Mediterraneo, 2015. május 7.). Egyértelműen megfogalmazta ezt az igényt az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) is az EU döntéshozóihoz intézett közleményében, miként ezt nemrég Ägidius Zsifkovics püspök ismertette (kathpress, 2015. 12. 17.).

A politikusokat arra szeretnénk biztatni, hogy bátran utasítsák el a kirekesztő, embertelen vagy populista tendenciákat. Szeretnénk őket emlékeztetni arra, hogy mind az osztrák demokratikus államként, mind az Európai Unió tagállamaként kötelezettséget vállaltunk az egyik alapvető értéket jelentő szolidaritásra. Felszólítjuk őket, hogy szálljanak síkra a béke mellett, és a gazdaságpolitikai döntéseikkel teremtsék meg annak az alapjait, hogy az embereket olyan élet- és munkakörülmények vegyék helyben körül, amelyek lehetővé teszik, hogy emberhez méltó módon élhessenek hazájukban.

Ne feledkezzünk meg eközben arról a számtalan osztrák emberről, akiknek sikerült elmenekülniük a nemzetiszocialista rendszer elől, miután faji vagy ideológiai okokból itt halál leselkedett rájuk. Gondoljunk eközben arra a számos emberre is, akik a II. világháború után – hasonlóan nehéz gazdasági körülmények között – befogadást nyertek Ausztriában.

A keresztények konkrét cselekvése

Az arra irányuló kérdés, hogy hogyan nyilvánul meg az egyház a menekültek helyzetével kapcsolatban, nem olyan probléma, amely az egyházon kívül esik, és amelyre kizárólag szociális vagy politikai megoldás létezik. A migráció „az egyház saját belső dinamikájához tartozik. A migránsok befogadása nem csupán az egyház jó tette, hanem önkiteljesítésének részét képezi” (Regina Polak). Már az Ószövetségben is egyértelműen meg van fogalmazva, hogyan bánjunk az idegenekkel – és ezért a menekültekkel is: „Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén.” (Lev 19,33-34)

Véletlen, hogy Ferenc pápa az idei egyházi évre egy Rendkívüli Szentévet, az Irgalmasság Szentévét hirdette meg? Ez lehetőséget ad arra, hogy a minden ember iránt jóságos élet felé forduljunk!

Sok embertársunkat az a félelem és aggodalom nyomasztja, hogy a menekültek hatására rosszabbodhat saját élethelyzetük. Fontos az emberek bátorítása és segítése, hogy kezelni tudják saját érzelmeiket, valamint szembe tudjanak nézni az új kihívásokkal. Egyúttal biztosítani kell a szociális biztonságot mindenki számára, valamint tudatosítani kell, hogy a társadalmi igazságosság Ausztriában, az EU-ban és az egész világon szolidaritással és tisztességes tehermegosztással érhető el. Oktatómunkával jelentős mértékben elő lehet segíteni az emberek megerősítését abban, hogy merjenek kiállni, és szálljanak síkra a társadalmi kohézióért.

Az Ausztriában élők közül sokakban felerősödhet a félelem annak hatására, hogy némely véleményformáló meggondolatlanul nyilatkozik és kezeli a számokat a közösségi hálókon, a médiában és a politikai eszmecserékben. A nyelvi megfogalmazás és a képek befolyásolják a valósághoz való viszonyulást: erősíteni vagy enyhíteni tudják a félelmeket.

A politikában és a médiában dolgozó valamennyi felelős személynek ezért tisztában kell lennie a nyelvi megfogalmazás súlyával, és azt a társadalmi összetartozás érdekében kell latba vetniük.

Most majd a korábbiaknál még gyakrabban fogjuk hallani: Többet nem tehetünk, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Emellett továbbra is előítéletek fogják nehezíteni az életképes megoldások felkutatását.

Tartsuk nyitva szívünket, házunkat, közösségünket továbbra is az olyan emberek előtt, akik támogatásunkra szorulnak. Bibliai megfogalmazással élve: Ha Krisztus legkisebb testvéreinek egyikét befogadjuk, akkor Jézus Krisztust fogadjuk be.

A konkrét cselekvés különböző szinteken valósulhat meg.

a) Saját magatartás

Erősítsük azt az álláspontot, hogy a menekültek esélyt, gyarapodást jelentenek, és olyan emberek, akikben sok lehetőség rejlik. Nem fenyegetést testesítenek meg, és egyáltalán nem segélykérvényezők. A menedékjog létező fogalom – mindennemű felső határ nélkül.

Ne engedjünk kerítést emelni a fejünkben, és kiváltképpen ne a nemzeti vagy EU-s határokon. Kössünk helyette új barátságokat, lépjünk fel patrónusként, és nyújtsunk támogatást a hivatalos ügyek elintézésében, nyelvi segítőként vagy némettanárként adjunk a nyelv közvetítésével fontos kulcsot az integrációhoz.

Mutassunk érdeklődést a menekültek kultúrája, vallása, világnézete és értékrendje iránt. Segítsünk a megértésben, fordításban és nyelvi közvetítésben, hogy ezáltal felszámoljuk az előítéleteket, és megkönnyítsük a jó együttélést. Segítsünk, hogy a menekültek ismerjék és érvényre juttathassák jogaikat. Mindenki tud tenni valamit.

b) A befogadás és a találkozás kultúrája

Foglalkozzunk proaktívan az előítéletekkel, és tereljük tárgyilagos keretek közé a vitát, például a ksoe társadalmi felelősségvállalás témájú szemináriumán résztvevők által kidolgozott „Tények: menekülés és menedékjog” című kiadvány segítségével, amely érvelési segédletként használható a bevett formulák ellen.

Teremtsünk olyan tereket, struktúrákat és társadalmi légkört, ahol találkozhatnak az emberek. Ez a lakhatás biztosításával, az iskoláskorú gyermekek beiskolázásával kezdődik, és kiterjedhet a közös kulturális rendezvényekre vagy vallási ünnepekre.

Ugyanilyen fontos hivatásos pszichoszociális segítséget nyújtani azoknak az embereknek, akik a menekülés következtében gyakran súlyos traumákat hordoznak. Nem szabad elfeledkezni azonban az olyan megbízható és kiegészítő struktúrák kialakításáról sem, amelyek támogatást és tehermentesítést nyújtanak a tartósan szolgálatot teljesítő munkavállalóknak és önkénteseknek. Ez igényli mind a politikai közösségek, az állami és szociális szervezetek szervezeti kapacitását, mind azoknak a személyeknek az aktív bevonását, akiknek eddig nem volt energiájuk aktív szerepet vállalni.

Az új struktúrák létrehozása azért fontos, hogy a „befogadó kultúra” iránti (politikai, társadalmi) hajlandóság ne lanyhuljon, tartósan megértés és közösségi érzés alakuljon ki, valamint el lehessen kerülni a kimerülést, frusztrációt stb. Ezekhez a változásokhoz, amelyeket jelenleg végrehajthatunk, nagy kitartásra van szükségünk!

c) Politikai változások

Keressünk politikai lehetőségeket, és szálljunk síkra értük közösen, például az alábbiakért:

  • összehangolt EU-s menekültügyi politika
  • jogszerű módjai annak, hogy a menekültek Európába jöhessenek
  • munkavállalási lehetőség a menekültként elismert személyek számára
  • olyan megfelelő eljárások a menedékkérők számára, amelyek korlátozás nélkül összeegyeztethetők a jogállamiság elveivel
  • a védelmet keresők emberhez méltó elszállásolása és ellátása
  • olyan integrációs politika, amely nem keveri össze az integrációt az asszimilációval, hanem társadalmi és politikai részvételt kíván elérni.

d) A szolidaritás globális kiterjesztése

Ferenc pápa 2014-ben a menekültek világnapján a következőkre emlékeztetett: „A migráció valóságát a globalizáció korában megnyilvánuló új dimenzióinak figyelembevételével új, igazságos és hatékony módon kell szemlélni és megközelíteni; legfőképpen felhívást jelent a nemzetközi együttműködésre, valamint a mély szolidaritás és mély együttérzés szellemének ápolására. Mindenkinek változtatnia kell a migránsokkal és menekültekkel szemben tanúsított magatartásán: túl kell lépnünk a védekezés és a félelem, a közönyösség és a kirekesztés – amelyek mind a fogyasztói társadalomra jellemző tulajdonságok – által vezérelt gondolkodásmódon, hogy eljussunk a találkozás kultúrájához, az egyetlen olyan kultúrához, amely képes arra, hogy jobb, igazságosabb és testvériesebb világot teremtsen.”

A szolidaritás globális kiterjesztéséről van szó, amelyben egyházként, illetve politikai, gazdasági, kulturális színtéren és a saját közösségekben tevékenykedő keresztényként is részt vehetünk. Konkrét lépések: a fegyverkivitel korlátozása, nemzetközi béketeremtés, a gazdag társadalmak (mint például az osztrák társadalom) életstílusának megváltoztatása a fogyasztás csökkentésével és a pazarlás visszaszorításával, az erőforrás-hatékony, humánus és környezetbarát gazdasági szerkezet erősítése.

e) Az egyház kötelezettségvállalása

Az egyháznak a szegények és a fenyegetettek szószólójaként kell fellépnie. Az egyháznak a rendelkezésére bocsátott erőforrásokat a lehető legjobb módon kell felhasználnia. Hiszen az anyagi, szellemi és szociális javakkal végső soron az embereket és közöttük különösen napjaink menekültjeit kell megsegíteni. Sok mindent sikerült már elérni: A plébániákon, a szerzetesi közösségekben és az egyházi intézményekben dolgozók és önkéntesként szolgálatot teljesítők szerepvállalásának köszönhetően. További erőfeszítésekre van szükség.

Isten Jézus Krisztusban a menekültekkel azonosul

A karácsony arra emlékeztet minket, hogy Isten Jézus Krisztusban sebezhető és gyámolításra szoruló kisgyermekként ajándékozta magát nekünk. Mivel Isten maga is szegény lett, Istent is a szegényekben, a szenvedőkben és a menekülőkben lehet megtalálni. Jézusban Isten a segítséget kérőkkel, a menekültekkel, a szegényekkel azonosul még ma is. Jézus Krisztus is nagy nyomorban és szegénységben született, és születése után hamarosan az uralkodó halálosztó csatlósai elől külhonba kényszerült menekülni. Azt, hogy ki a követője, az alapján ítéli meg, hogy mit tett – vagy nem tett – valaki a gyengékért és az elesettekért, az éhezőkért és az idegenekért. Hiszen: „Idegen voltam, és befogadtatok” (Mt. 25,35).

Az egész Biblia újra és újra olyan emberekről mesél el történeteket, akik szükségükben, nehézségeik közepette, a rabszolgaság, a háború, az éhínség és a menekülés helyzeteiben megtapasztalhatták Isten megmentést hozó beavatkozását. Az Ószövetség, de maga Jézus is határozottan rámutat arra, hogy az Isten iránti szeretet a felebaráti szeretetben, a szenvedők és az elnyomottak iránti szeretetben nyilvánul meg. A próféták több alkalommal figyelmeztetnek, hogy az igazi Istentisztelet abban mutatkozik meg először, hogy a társadalmat az igazságosság, az irgalmasság és a szeretet törvényeivel és struktúráival építik fel. Az igaz hit és a valódi Isten-tisztelet szorosan összekapcsolódik a szociális tettekkel!

Ne féljetek! A menekültek képében Isten kér bebocsátást hozzánk. Hiszen „idegen voltam, és befogadtatok” (Mt. 25,35).

Fordította: Kovács Györgyi