Augusztus utolsó hetében, a Városmajori plébánián közösen búcsúztattuk a nyarat, és hangolódtunk az előttünk álló tanévre. Tíz gyermek vett részt a programunkon. A közösségként való együttműködés, a programok jó működéséhez szükséges keretek megtartása, a menekült és nem-menekült gyerekek együttléte voltak azok az elemek, amikkel az iskolára való készülést igyekeztünk segíteni. Ezt egy igazán vidám, kikapcsoló és feltöltő, játékokban és élményekben gazdag, a nyár utolsó hetéhez illő programmal tettük meg. Ismerkedős és kézműves foglalkozások mellett sokat játszottunk a Városmajorban. A nagy kedvenc a foci volt. Az egyik alkalommal például egy szintén focizni érkező családdal játszottunk, amiből remek mérkőzés lett, ezúton is köszönjük a játékot! Az egyik napot természetjárással töltöttük, a solymári Paprikás-patak gyönyörű völgyében, a tábor végén pedig a gyerekekkel közösen készített hidegtálas ünnepi záró-ebédre hívtuk meg a szülőket.

Az, hogy az egész program ilyen jól sikerült, leginkább azon múlt, hogy a gyerekek és a segítők is egymásra figyelő, kész kis csapattá kovácsolódtak össze, akiknek öröm volt együtt lenni.

Az ezen napok során kialakult bizalom légkörében egy-egy, a gyerekek által elejtett megjegyzésből felsejlett, hogy milyen nehézségekkel kellett már ilyen fiatalon szembenézniük, miket kellett átélniük, elviselniük. Ezek fényében még inkább helyesnek és áldásosnak tűnik, hogy például ezen a programunkon, vagy egy iskola jó, befogadó (osztály-)közösségében ezek a gyerekek önfeledten játszhatnak és tanulhatnak, és csak olyan gondokkal kell megküzdeniük, amik az ő életkorukban normálisak, megoldhatóak.

Nagyon jólesett az utolsó napon az egyik szülőtől kapott visszajelzés, miszerint a mi programjainkra szívesen hozza a fiait, hiszen megbízik bennünk, tudja, hogy a gyerekek itt jól érzik magukat, jó kezekben vannak.